szerintem csak haverság van. a barátságban előbb vagy utóbb az egyik (vagy jobb esetben a mindkettő:)) többet akar

pARtS of aPOETICA

Két parkoló autó közt
befagyott pocsolya vagyok,
árnyékba zárva,
fájó fagyhalálba´
örök maradok.

Izzó reflektorfény csusszan
a kőkemény vízen,
bűntelen vagyok,
bűnösségem az égbe üzen.

Az ÉNből építek templomot,
filmvászonból homlokzatot.
Jégvásznon át nézem az álmom,
talán a szalag végét várom?

Hatodik sor közepe,
ide szól a jegyem,
… tizenöt, tizenhat, tizenhét…
három kereszt
-Bocsánat, szabad ez a hely?-
ide is már más feszült fel!

Itt sincs többé helyem,
nekem.

A születés epilógusa

Gyújtsatok értem tizenhét gyertyát;
egyet a Tisza-parti gesztenyefákért,
a vízen táncoló leveleikért,
a fejemen koppanó termésükért.

Gyújtsatok értem tizenhat gyertyát;
egyet a régi szerelmekért,
kiket sohasem éreztem talán,
életem reggelén és életem hajnalán.

Gyújtsatok értem tizenöt gyertyát;
egyet merész szombatokért.
Sörhabos és borgőzös éjszakákért,
sok sörtés és borostás
templomtalan vasárnapért.

Gyújtsatok értem tizennégy gyertyát;
egyet a lassan olvadó évekért
és a két végén égő gyertyapercekért…

Gyújtsatok értem tizenhárom gyertyát;
csak nehogy szerencsés legyek,
mint a kocsi szélvédőjén
szétpukkanó öngyilkos legyek.

Gyújtsatok értem tizenkét gyertyát;
had’ legyek apostol és próféta,
Nyájat őrző pásztor, juhász;
vagy elrongyolódott alsó, felső, király, ász.

Gyújtsatok értem tizenegy gyertyát;
olcsó gitáromért, csekély tudásomért,
a színpad helyét, vagy recsegő deszkát…

A maradék tízet
szórjátok szét a világban,
ötöt adjatok az embereknek,
gyúljon öt az Isten templomában.

Adjatok azoknak, akiknek van,
hogy tudják meg, semmijük sincs.
Adjatok egyet az örömlányoknak,
legyen szűzen rejtegetett kincs.

Adjatok egyet a papoknak,
tudják meg: van Isten.
Adjatok egyet a vakoknak,
hogy tudják, a fény belül van, kívül nincsen.

Adjatok a Nőmnek is egyet,
hogy örökké lássa: szerettem,
az utolsót gyújtsátok az Istennek,
hogy emlékezzek mi a kegyelem!