„A barátság aranyfonal. Ha elszakad, meg lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad.”
Ez tökéletesen igaz. Gondolom velem együtt ezt már mindenki tapasztalta. És ha igen, meg is bocsátunk vagy bocsátanak nekünk, de a tüske megmarad. A tüske mindig a szívünkben marad,és fáj, éget a helye. Ha akaratlanul is bántasz meg valakit, megbántottad, nincs visszaaút. Eső után köpönyeg, ahogy mondani szokták. És kérhetsz bocsánatot, amivel ugye tele van a padlás, de ő egy darabig nem fog, nem tud megbocsátani fájdalmától. Ezért nem vádolhatod, csak várhatod, hogy leteljen a „gyászidő”, hogy megbékéljen. És ha ez megtörtént, eléd fog állni és a szemedbe néz, vagy újra közel enged magához és maga elé, hogy a szemébe nézhess, és elmondhasd őszintén, mennyire sajnálod. És csak remélheted, hogy ez mielőbb megtörténik. Hisz ha szeretsz valakit, akkor mindent meg tudsz oldani, a szeretet mindenre gyógyír. A tiszta, őszinte szeretet csodákra képes.

Remélem, ti is így gondoljátok. És bocsássátok meg nekem az érzelmi kirohanásaimat, depressziós bejegyzéseimet. Sziasztok!