„A barátság aranyfonal. Ha elszakad, meg lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad.”
Ez tökéletesen igaz. Gondolom velem együtt ezt már mindenki tapasztalta. És ha igen, meg is bocsátunk vagy bocsátanak nekünk, de a tüske megmarad. A tüske mindig a szívünkben marad,és fáj, éget a helye. Ha akaratlanul is bántasz meg valakit, megbántottad, nincs visszaaút. Eső után köpönyeg, ahogy mondani szokták. És kérhetsz bocsánatot, amivel ugye tele van a padlás, de ő egy darabig nem fog, nem tud megbocsátani fájdalmától. Ezért nem vádolhatod, csak várhatod, hogy leteljen a „gyászidő”, hogy megbékéljen. És ha ez megtörtént, eléd fog állni és a szemedbe néz, vagy újra közel enged magához és maga elé, hogy a szemébe nézhess, és elmondhasd őszintén, mennyire sajnálod. És csak remélheted, hogy ez mielőbb megtörténik. Hisz ha szeretsz valakit, akkor mindent meg tudsz oldani, a szeretet mindenre gyógyír. A tiszta, őszinte szeretet csodákra képes.

Remélem, ti is így gondoljátok. És bocsássátok meg nekem az érzelmi kirohanásaimat, depressziós bejegyzéseimet. Sziasztok!

Csak pakolok, tűnnek a ruhák,
Bőröndöm az ajtó mellett áll.
Míg a másik megtelik,
Megérkezik ő, kit vártam…

Csak pakolok, tűnnek a ruhák,
Bőröndöm az ajtó mellett áll.
Míg a másik megtelik,
Megérkezik ő, kit vártam,
Kit hiányoltam, kit hiányolni fogok majd.
-Gyere be! Itt vagyok! Hamarosan megyek már.
Most jön a kedvenc ruhám,
Mi csak egyszer volt rajtam,
S talán nem is lesz soha.
-Örülök, hogy megjöttél.
-Elkészültél? A kocsi csak rád vár!
-Megyek már. Most elbúcsúzok. De egyszer visszatérek, s ismét találkozunk.
Lepkét láttam lebbenni a légben.
Mikor utoljára kint jártam az erdőben.
Tegnap még elmentem,
S megnéztem, mit hagyok el.
Itt hagyom ezt az egész mindenséget,
Azt is, kit legjobban szeretek.
-Édesem, írok, ha megérkezem
-Én minden másnap, ha kérhetem!
-Ezt megígérhetem.
-S én is így teszek!
-Úgy legyen!
-Gyere, segítek.
-Köszönöm szépen!
-Neked mindent!
Mosolygott ő, de ott bújkált
Szeme sarkában a könny.
A csepp végigfolyt arcán,
Mint a harmat az almán,
Mikor kisüt a nap,
Szabolcsban egy lány lesz boldogtalan.
Mert itt hagyta, kit legjobban szeretett.
Szereti most is, s én is szeretem,
Mindjárt könnyekben tör ki,
S én is vele.
Kiértünk.
S csendesen beültünk.
Az autó a pokolba visz
Minket, az elválásba.
Mert ha kiszállunk, elválunk.
Örökre, vagy tán nem,
Ő végig fogja kezem.

Csak táncolok, táncolok,
Hajam lobog a szélben.
Mindent szépnek találok,
S lebegek.
Köröttem szőlőtőkék.
Egyik csúnya, másik szép.
Úgy, mint a Stüx-folyó,
Úgy mellettem a sok kóró.
E kísérteties, hűs folyó
Mely egyik oldalon gyönyörű,
Másikon keserű.
Ilyen emlékeket vált ki
Belőlem a táj,
Melyet balomon megtalált
Már a halál.
Merre menjek? Hisz jobbomon
Az élet, ami vár,
De szemben te integetsz felém.
Mért válasszam az életet,
Ha te máshol vársz?
Sajnálom. Nem mehetek,
Mégse.
Hisz mást is szeretek.
Azt, az embert, ki engem nem,
És azt, aki igen, szeret.
Ez az én világom már,
Hisz te itt hagytál.
Bár sosem feledlek,
Mással talán boldog lehetek.
De mindig csak téged szeretlek.

Az asztalon gyertya ég,
Fénye az egekig ér.
Látod te is a mennyben,
És ti is, kik szerettek.

Látjátok, mikor ragyogok,
Ha boldog vagyok.
De sajnos ez ritkán adatik meg nektek,
Mert boldog nem lehetek.

Ez az én terhem,
Mit évek óta viselek.
Csak vidám vagyok néha,
Ha szeretetetek túlárad.

De sok a gond, mint mindig,
S szemem csak sír-rí.
Tudom, hogy ez nektek mennyire fáj,
De higgyétek el, ez nem élet már.

Néha így érzem én, s az élet is fáj,
S kikészít a sok baj már.
Így van ez,
Tudom, te is ezt érzed.

Fáj a szíved, és érted,
milyen lehet nekem.
De a fény melege átjár,
S te is megérted már,

Itt csak a szeretet vár,
Hisz szeretlek már.
Ilyen a szeretet,
Mit irántam érzel.

S az egekig emelő fényben megérted a lényeget:
Nem számít semmi, csak a szeretet!
Ezért ne törődj a gonddal,
Felejtsd el a rosszat.

Legalábbis próbáld,
S hidd el, sikerrel jársz!
Az idő mindent megold!
Próbáld meglátni a jót

Mindenben és ne feledd:
Többet ér mindennél a szeretet!
Hát szeress!
(Ne engem, a többieket!)

Ezek után már nem tudok semmit csinálni: Iszok!
A burn-vodka legalább finom. Berúgni nem fogok, de addig sem gondolok semmi rosszra, csak az ízére.
Aludni majd nem tudok a sok koffeintől(amúgy sem tudok, úgyhogy nem érdekel), de legalább addig is jól érzem egy kicsit magam.
Köszönöm neked, hogy megcsináltad nekem!

Köszönök mindent azoknak, akik szeretnek! És ezalól Györgyi sem kivétel!
(Az évek óta tartó depis hangulat úgy látszik megmarad. Sajnálom.)

Flóra, Robi, Józsi és én elmentünk a holtághoz a játszótérre. Robival elszórakoztunk, Flóráék arrébb a padnál maradtak. Végül beültünk a hintába…

Nagyon jól éreztük magunkat. Robi beült velem szemben a „hintámba”, és úgy hintáztunk, szórakoztunk. Barátaink mellettünk minket világítottak egy zseblámpával, majd úgy találták, jobb nekünk kettesben. Mi elkezdtünk csókolózni, majd átmentünk a padra, ahol egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Majd visszakísért a kolihoz és hazament az albérletbe. Másnap is elég sok időt töltöttünk együtt. Az „unalmas” programokról leléptünk és sétáltunk. elmentünk ismét a játszótérre, majd úgy gondoltuk, fürdünk egyet. Mikor elindultunk, Flóráék hívtak, hogy merre vagyunk, jönnének ők is. Hát megvártunk őket és elindultunk a töltésen, és letértünk jobbra. Mi mentünk elöl, a többiek lemaradtak mögöttünk, majd eltűntek. Visszafordultak, kettesben maradtunk. Elég sok utat megtettünk, végül találtunk egy eldugott fürdőhelyet. De nem sokat lehettünk kettesben, mert előttünk jöttek el a kenus gyerekek és felnőttek, néhányan ki is szálltak azon a partrészen. Szemközt egy kutyát fürdetett a gazdája. Aztán mellettünk megállt egy autó és lejött a szomszédos „strandra” egy meztelen férfi. Felment a fák közé, és jött egy másik. Aztán furcsa hangokat hallottunk. Közben több biciklis is visszafordult tőlük. Már majdnem elrohantam kínomban, mikor visszamentek egymás után a vízbe és elmentek.

Sziasztok!
Megjöttem! Újra itt vagyok Győrben és gépközelben.