Az úr és a szolga
Kit szolgálunk? Az urat vagy a szolgát? Jézus azt mondja, hogy nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött a küldőjénél. Ha mindig csak a szolga látszik, sőt, a szolga kifejezetten el is akarja takarni az urat, akkor könnyen el lehet felejteni, hogy neki is van ura, és az alattvalók a szolgából alkotnak urat. Némelyik szolga úgy lép fel, mintha nem lenne felettese.
Úrból csak egy van, szolgából viszont sok. Ezért ha a szolgát szolgáljuk, akkor sokkal jobban le vagyunk terhelve, s ráadásul úgy érezzük, hogy nem annyira szívből jön a munkánk, hanem külső előírásoknak engedelmeskedünk.
Az úr ismer bennünket, a szolga kevésbé. Ezért az úr úgy parancsol, hogy az nekünk szól, s ha teljesítjük, akkor azt érezzük, hogy valami nekünk való dolgot teszünk. Ha a szolga parancsol, azt kevésbé érezzük magunkénak, mert a szolga az önismerettel is el van foglalva, kevesebb ideje jut tehát a reá bízottakra.
Mindannyiunkra vannak bízva emberek. S ugyanazt a Jézus Krisztust kell megjelenítenünk. Kikerülhetetlen tehát, hogy mint szolgák, mi is irányítsunk másokat. Tegyük ezt úgy, hogy a ránk bízottaknak az egyetlen Úr jusson eszükbe.
Sánta János
