Kedves myLuther-esek!
Szörnyen restellem, hogy így eltűntem. Mentségemre szolgáljon, hogy azért – bár nem szoktam bejelentkezni – időnként rákukkantok az oldalra, és persze sokat gondolok rátok!
Szeretettel küldöm ezt a fotót magunkról. Két hete készült, akkor ilyen gyönyörűen sütött a nap. Most ugyanez a terasz hófehérbe öltözött.
Papíron még kilenc nap van addig, hogy megszülessen a kisbabánk. Balázzsal egyetemben kíváncsian várjuk őt, és azt, miként változik majd meg az életünk.
Nem ígérem, hogy gyakrabban jövök – ha jól sejtem, a szülési szabadságnak a szülés utáni időszakában nem elsősorban a tengernyi szabadidő dominál :) – , de azért feltétlenül hírt adok majd magunkról!
Szépeket nektek!
Judit
Miért teremtett a Jóisten egereket?! (Vagy legalábbis miért nem tudja elérni, hogy távol tartsák magukat a lakástól?)
Sziasztok!
Váratlanul beállított Balázs egy lengyel haverja. Épp Albániába tart stoppal, hogy – ha jól értettem – mozikat fotózzon. Évek óta nem látták egymást, aztán délután egyszer csak ott állt a kapuban, Balázs elvitte körbenézni az animációs filmstúdióba és a moziba, addig én gyorsan összeütöttem egy kis vacsorát, és most várom, hogy hazaérjenek a fiúk. Gondoltam, míg nem jönnek, myLuther-ezek egy kicsit. eléggé le vagyok maradva az eseményekben, próbálom pótolni a mulasztást. :)
U. i.: Csak azt nem tudom, minek drukkoljak: maradjanak ki minél tovább, vagy jöjjenek, mert minden kihűl. :)
Jenő SMS-e tegnap este fél kilenckor érkezett:
Üzenem a myLutherre: gyönyörű a balatoni naplemente. A biciklihez már túl meleg van, egyébként jól vagyok. Lesz majd sok kép. Csókoltatok mindenkit!
Kedves myLuther-esek!
Szeretettel ajánlom mindannyiótok figyelmébe az e heti, július 10-ei Evangélikus Élet ifjúsági oldalát (is). Kedves myLuther-társunk, DJ Gospel, alias Zsolt osztja meg velünk a gondolatait arról, hogy napjaink szerteágazó könnyűzenei kínálatában mégis hogyan érdemes hallgatnivalót választani. (Ezúton is még egyszer nagy köszönet Zsoltnak!)
Itt megvásárolhatjátok digitálisan és kedvezményesen: https://digitalstand.hu/evangelikuselet
Egyébként meg keressétek az újságot az evangélikus templomokban.
A www.evangelikuselet.hu oldalon egyelőre még csak lapozgatni lehet ebben a lapszámban, de néhány hét elteltével ingyenesen letölthető lesz.
Jó szórakozást!
Judit
Sziasztok!
Bajáról hazaérve jelentjük: Krisztina és Mani feleség és férj lettek, sőt még egy kollektívnek szánt myLuther-ölelésben is részesültek!
Pont odaértünk a Városházára, az ifjú pár – akkor még menyasszonyként és vőlegényként – már a díszterem felé lépdelt, így Ildinek köszöntünk először.
A polgári szertartáson nagyon tetszett, hogy a hivatalos részt (igen, igen, aláír, aláír) követően Krisztiánék egy barátja beszélt, és így nem a szokásos(sablon) jókívánságok és jótanácsok hangzottak el, hanem valami sokkal személyesebb, sőt – és talán ez a legfontosabb – bibliaibb.
A baptista imaházban megtartott alkalmon az eskü szövege volt más ahhoz képest, amit megszoktunk. Nagyon tetszett az is, hogy – immár házasokként – rögvest úrvacsorát is vettek, míg a gyülekezet énekelt. A lelkész (bocsánat, most csak az evangélikus szóhasználat jut eszembe, nem tudom, Krisztináék gyülekezetében hogy nevezik) nagyon személyesen beszélt, és a végén bemutatta az ünneplő sokaságnak a házaspárt.
Tudom, sokunkat izgatott, vajon mit visel majd Krisztina a nagy napon. Ha habos-babos, gyöngyös-csipkés, uszályos kreáció lett volna rajta, az nem ő lett volna. Amit ellenben választott, az szerintem nagyon illett a személyiségéhez, egyszersmind pedig a nagy eseményhez.Hogy megmutatja-e fotón, az az ő döntése.
Amit szerintem a ruha is tükrözött, és minden más is, az az, ami Krisztináról és Maniról is sugárzott. Úgy tudnám megfogalmazni, hogy nem akarják mindenáron (külsőségekben, felesleges gesztusokkal) bizonygatni a nagyvilágnak, hogy szeretik egymást – egyszerűen csak szeretik egymást.
Száz szónak is egy a vége: örülünk, hogy ott lehettünk, a gratulációnál pedig minden myLuther-es nevében öleltem meg Krisztinát. Ugye, jól tettem?
És akkor még egyszer: éljen az ifjú pár!
Judit és Balázs
Az elmúlt pár nap krónikája:
Nagyhéten szerda délután rapid (nagy)takarítást csaptam/-unk, este kisebbik húgomat szállásoltuk el, és akkor már meg is vacsoráztattuk.
Nagycsütörtökön délelőtt úrvacsorás IT-n voltunk, aztán bevásároltunk, majd sütöttem négy adag (könnyen szállítható) süteményt, míg Balázs a bicikliket szerelte.
Nagypénteken „felmálhásodás” után Tihany felé vettük az irányt, ott nagyot bringáztunk először a belső tó körül, aztán fel az apátsághoz, onnan le a panorámaúthoz, el a kompig, onnan fel újból a belső tóhoz. Este Alsóörsön ismerősöknél vacsoráztunk, sötétedés után sétáltunk egyet a településen, majd Veszprémben aludtunk, barátoknál.
Szombaton kellemesen megreggeliztünk és nagyot beszélgettünk az elmúlt és elkövetkező hónapokról (babát várnak júliusra, Németországban élnek, most tudtunk összehozni egy találkozót, a szülési már biztos nem tudnak hazajönni, sőt várhatóan csak karácsonykor lesznek újra itthon). Hazafelé menet megálltunk Velencében, és könnyed kerékpározást csaptunk a Velencei-tó déli partján egészen Agárdig és vissza (odafelé véletlenül bekeveredtünk a nudista strandra…). Este Monoron aludtunk.
Húsvétvasárnap délelőtt segítettünk Bényén a nagyobbik húgomnak a családi összejövetel előtt. A kora délutáni ünnepi IT-n Zéti (kisebbik unokaöcs) keresztszüleiként „funkcionáltunk”, majd gyerek- (és felnőtt)zsivajt élveztük egészen estig. Nagyot hancúroztunk Bendével és a többi kisebb-nagyobb törpével, és küzdelmeket folytattunk a süteményhegyekkel. Újabb éjszakát töltöttünk a szüleimnél.
Húsvéthétfőn nem sikerült előbb hazaindulnunk Kecskemétre, mint hogy megérkeztek volna a locsolók, így jó sok kölnivízben volt részem. (Mivel idén nem készültem, nem tudtam piros tojást osztogatni.) Kora délután értünk haza, kicsit pakolásztunk, majd kimentünk a Kápolna-rétre, ahol minden húsvéthétfőn össznépi sárkányozást tartanak. Gyenge volt a szél, így nem igazán tudtunk reptetni, de egy pohárka bor mellett beszélgettünk egy kicsit Balázs barátaival. Este pedig kedvenc kórházas sorozatom felvett részeit néztem meg. (Nincs tévénk, így anyósomék készülékét szoktuk beprogramozni, hogy vegye fel nekem őket, és amikor ők nincsenek itthon, akkor nézem meg őket.)
Ma pedig (ismét) nagymosás, és pici munka itthonról.
