sem adósa, sem uzsorása…

sem adósa, sem uzsorása,
sem bírája, sem hasonmása
nem vagyok senkinek,
nem vagyok senkinek.

vagyok, mint mindenki más: ember.
-aki bennetek hinni sem mer.
így kiégve állok
így kiégve állok.

de jaj, nem tudok megnyugodni,
szeretnék végleg elaludni,
hogy békén hagyjatok,
hogy békén hagyjatok.

mindegy, hogy az ég zöld, s a fű kék,
szeretném, hogyha szerethetnék.
tisztán és szabadon,
tisztán és szabadon.

megjegyzés: Rájátszás Ady Endre Sem utóda, sem boldog őse… című versére.

nem tudnék

talpamon a sebek begyógyultak.
az üvegszilánkokat feltakarítottam.
a seprű ismét a falhoz támasztva. régi helyén.

szavaitokat már nem tudom visszaidézni.
csak a talpamon lévő hegek emlékeztetnek az éles fájdalomra.

de a kukát kitettem az ház elé.
ma jött érte a szemeteskocsi.

az apró részleteknek már nincs jelentőségük.

csak arra kérlek titeket,
hogy ne ejtsétek le megint poharaitokat a konyhakőre.
nem akarom, hogy szavaitok újra szétrobbanjanak.

hisz nem tudnék még egyszer feltakarítani.

felszárad

izzadt kavicsok között törött kagylók. elhagyott csigaházakat most a víz.
bőrünkre száradt só a szégyen. lassan eltűnik minden. illat, szín, mosoly.
partra vetett halak tátogják a titkot. de a titok sosem érhető. morajlás öli
a hangokat. kiégett tekintet pásztázza a tájat. sziget. tán túlpart. dombok.
az érzék csalódás. önmagunkba temetkezünk. test köré csavart törölköző.
talán minden folt felszárad egyszer. s helyükön csak a megbánás marad.