:)
nekem van egy „elliptikus trénerem” itthon. Sífutógépnek is nevezik vagy miszösznek, most egy ideje pihen…
amúgy ezer éve röpiztem, még gimiben.
meg úszni szeretek.
én most újra kézizek:) de sportoltam előtte is rendszeresen…atlétika, lányfoci, kézi,capoeira…és te?
Németh Patrik (maxcool92)
2008. szeptember 29., 20:55
Én járok úszni és konditerembe. Na meg szeretek focizni kosarazni is. (de ezeket már csak ritkán). Szeretek túrázni is járni. (ha au is ide sorolható:D)
Régen sokat ping-pongoztam… hát hirtelen ennyi:)
hétfő: step-aerobic ("ugra-bugra" Juventus-mix-re)
csütörtök: callanetics (nyújtó-erősítő gyakorlatok minden izomzatra, meditatív zenére)
és bicaj minden mennyiségben, ahova csak lehet, amikor csak lehet
Nyáron bicikli biciklivel, kampányszerűen minden este futás, de most ez a rossz idő miatt megszakadt. (Meséltem már a cselgáncsos sztorimat? Ha nem, szóljatok, és leírom a judopályafutásomat.)
Szóval soha nem voltam egy díjbírkózó alkat (aki ismer, az ezt megerősítheti). De a szüleim előírták, hogy 14 éves koromig felttélenül kell valamilyen edzésre járnom. Kezdődött a kosárlabdával, nagyon szerettem, öt évig jártam. Aztán a tanárnő elköltözött és kaptunk egy nagyon kemény, nagyon vagány fiatal tesitanárt, akinek mániája volt a judo. Szerzett valahonnan leselejtezett tatamit, meg cselgáncsruhát, én meg kénytelen voltam judoedzésre járni. Heti kétszer 120 perc nagyon kemény edzés, amiből az első 60 perc csak erősítés, kúszás-mászás. Én ezt mégis jobban szerettem, mert hát a második 60 perc volt a dobálás.
Aztán már vagy máfél éve tarthatott a judokarrierem, amikor rendzett az iskola egy karácsonyi sportgálát. A tanárunk meghívta a Bp-Honvéd olimpikon judósait bemutatózni. Persze felvonult az egész falu, alig fértek a tornacsarnokba. Az este fénypontjaként volt meghirdetve, hogy földvári gyerekekkel fognak cselgáncsozni az olimpikonok. Ezek közül a főattrakció Hajtós Bertalan volt. Berci felment a tatamira, mi ott tédeltünk a szőnyeg szélén és Berci válogatott közülünk. És én voltam az első kiválogatott. Egy ideig fogócskáztunk a szőnyegem aztán persze rájöttem, hogy akció nélkül úgyse meneküldhetek, szóval összecsaptunk. Hajtós Berci eldobott, én meg a földről kérlelve néztem rá, hogy legyen ennyi elég a megaláztatásomból… :)
Ezt követően közöltem a tanárral, hogy én járok minden edzésre, de nyilvános közszereplést nem vállalok a tatamin. Amikro egy évre rá az egész csoportot vinni akarta levizsgázni a sárga övért, akkor is mondtam, hogy jó lesz nekem a fehér, nem kívánok én flancolni, ráadásul a fehéret jobb is mosni.
Szóval ennyit Eljécsé cselgáncskarrierjéről.
Én is cselgáncsoztam 10-11 éves koromban, aztán lustaságból abbahagytam. Meg mert elment az a srác a csapatból, akibe bele voltam zúgva. Meg mert bemagyaráztam magamnak, hogy széles lesz a hátam meg a talpam. :) Meg mert én voltam az egyetlen lány, és nem volt kivel edzeni, mindenki erősebb volt nálam. (Egy barátnőmmel együtt kezdtük, de ő előbb abbahagyta.) De a sárga övet megszereztem! Az iszonyat kemény erőnléti edzésekre én is emlékszem. Ma már a tizedét se tudnám megcsinálni, és akkor is elsumákoltam, amennyit lehetett, de azért nagyon jó kondiban voltam. Azóta nem hordok fülbevalót (durva, hogy az „azóta” gyakorlatilag eddigi életem kétharmadát jelenti).
:D
Ez tök jó.
Ha lesz gyerekem 5 éves korában beíratom karatére vagy cselgáncsra, hogy meg tudja védeni magát, – engem nagyon sokat csesztetek iskolás koromban
akkor még nem voltam ilyen nagy hülye marha mint most – kis hülye nyezege voltam.
Csőrinél úszás lesz, azt mondta a dokinéni hogy jó sportos masszív gyerek, úgyhogy megpróbáljuk majd 3 évesen az uszit, aztán talán valami megvédős sem jön a mai világban rosszul, de majd eldönti mi tetszik neki :)
Fociztam, idén úgy tűnik, összejön a floorball heti 1x.
Az rendszeres sportolásnak számít, ha rendszeresen gondolkodom azon, hogy sportolnom kellene valamit? :)
:)
nekem van egy „elliptikus trénerem” itthon. Sífutógépnek is nevezik vagy miszösznek, most egy ideje pihen…
amúgy ezer éve röpiztem, még gimiben.
meg úszni szeretek.
de ez egyik sem épp jelenidő.
én most újra kézizek:) de sportoltam előtte is rendszeresen…atlétika, lányfoci, kézi,capoeira…és te?
Én járok úszni és konditerembe. Na meg szeretek focizni kosarazni is. (de ezeket már csak ritkán). Szeretek túrázni is járni. (ha au is ide sorolható:D)
Régen sokat ping-pongoztam… hát hirtelen ennyi:)
Én járok veled gyúrni. :D Meg néha felülök a biciklire.
hétfő: step-aerobic ("ugra-bugra" Juventus-mix-re)
csütörtök: callanetics (nyújtó-erősítő gyakorlatok minden izomzatra, meditatív zenére)
és bicaj minden mennyiségben, ahova csak lehet, amikor csak lehet
Én csak közlekedésre használom a biciklit :).
És elvileg úszom hetente, most a megfázás miatt kimaradt kettő.
én is közlekedésre, de arra nagyon. (Fél éve kaptam egy kilométer órát, lassan elérem a 2200. km-t)
Én is fél éve kaptam, de egy esésnél elszakítottam a vezetékét. Azóta nem tudom, mennyit megyek…
Nyáron bicikli biciklivel, kampányszerűen minden este futás, de most ez a rossz idő miatt megszakadt. (Meséltem már a cselgáncsos sztorimat? Ha nem, szóljatok, és leírom a judopályafutásomat.)
halljuk! :)
ledzsúdóztál egy bírát?
Ez a callanetics jó lehet!!;) Nem szeretek nyújtani pedig azt is kellene sokat..:)
net.
Az ujjaim/ujjaink tényleg rendszeres edzésben vannak (akár a „pötyögéstől”, akár a kattintgatástól). :)
http://mozgasegeszseg.origo.hu/20080903-mindenkinek-ki-kell-valasztania-a-szamara-legidealisabb-sportot.html
köszi a figyelmet Judit!
megtisztelő!
Tök jók a hozzászólásaid, és nem szeretnék lemaradni róluk. :)
a tieid is, bár sokat voltál távol :-)
Gyűjtöttem a muníciót az újabb „megnyilatkozásokhoz”. :)
helyes!
akkor adj utat nekik
:-)
@andreotti:
Szóval soha nem voltam egy díjbírkózó alkat (aki ismer, az ezt megerősítheti). De a szüleim előírták, hogy 14 éves koromig felttélenül kell valamilyen edzésre járnom. Kezdődött a kosárlabdával, nagyon szerettem, öt évig jártam. Aztán a tanárnő elköltözött és kaptunk egy nagyon kemény, nagyon vagány fiatal tesitanárt, akinek mániája volt a judo. Szerzett valahonnan leselejtezett tatamit, meg cselgáncsruhát, én meg kénytelen voltam judoedzésre járni. Heti kétszer 120 perc nagyon kemény edzés, amiből az első 60 perc csak erősítés, kúszás-mászás. Én ezt mégis jobban szerettem, mert hát a második 60 perc volt a dobálás.
Aztán már vagy máfél éve tarthatott a judokarrierem, amikor rendzett az iskola egy karácsonyi sportgálát. A tanárunk meghívta a Bp-Honvéd olimpikon judósait bemutatózni. Persze felvonult az egész falu, alig fértek a tornacsarnokba. Az este fénypontjaként volt meghirdetve, hogy földvári gyerekekkel fognak cselgáncsozni az olimpikonok. Ezek közül a főattrakció Hajtós Bertalan volt. Berci felment a tatamira, mi ott tédeltünk a szőnyeg szélén és Berci válogatott közülünk. És én voltam az első kiválogatott. Egy ideig fogócskáztunk a szőnyegem aztán persze rájöttem, hogy akció nélkül úgyse meneküldhetek, szóval összecsaptunk. Hajtós Berci eldobott, én meg a földről kérlelve néztem rá, hogy legyen ennyi elég a megaláztatásomból… :)
Ezt követően közöltem a tanárral, hogy én járok minden edzésre, de nyilvános közszereplést nem vállalok a tatamin. Amikro egy évre rá az egész csoportot vinni akarta levizsgázni a sárga övért, akkor is mondtam, hogy jó lesz nekem a fehér, nem kívánok én flancolni, ráadásul a fehéret jobb is mosni.
Szóval ennyit Eljécsé cselgáncskarrierjéről.
Jenő hős harcos.
tördelem a kezem és van egy bérletem az uszodába, amiről 1-et úsztam le :)))
aranyos sztori :)
Én is cselgáncsoztam 10-11 éves koromban, aztán lustaságból abbahagytam. Meg mert elment az a srác a csapatból, akibe bele voltam zúgva. Meg mert bemagyaráztam magamnak, hogy széles lesz a hátam meg a talpam. :) Meg mert én voltam az egyetlen lány, és nem volt kivel edzeni, mindenki erősebb volt nálam. (Egy barátnőmmel együtt kezdtük, de ő előbb abbahagyta.) De a sárga övet megszereztem! Az iszonyat kemény erőnléti edzésekre én is emlékszem. Ma már a tizedét se tudnám megcsinálni, és akkor is elsumákoltam, amennyit lehetett, de azért nagyon jó kondiban voltam. Azóta nem hordok fülbevalót (durva, hogy az „azóta” gyakorlatilag eddigi életem kétharmadát jelenti).
:D
Ez tök jó.
Ha lesz gyerekem 5 éves korában beíratom karatére vagy cselgáncsra, hogy meg tudja védeni magát, – engem nagyon sokat csesztetek iskolás koromban
akkor még nem voltam ilyen nagy hülye marha mint most – kis hülye nyezege voltam.
Na, én pont kis hülye nyezegeként álltam a szőnyegre. Gondolhatod…
És én elsősorban nem megvédeni tanultam meg magamat, hanem esni. De azt nagyon, Olyan jól tompítom az ütéseket, hogy csak na!
Csőrinél úszás lesz, azt mondta a dokinéni hogy jó sportos masszív gyerek, úgyhogy megpróbáljuk majd 3 évesen az uszit, aztán talán valami megvédős sem jön a mai világban rosszul, de majd eldönti mi tetszik neki :)
aham kosarazom egy heten ketszer es tel tajan korcsolyazom