pARtS of aPOETICA

Két parkoló autó közt
befagyott pocsolya vagyok,
árnyékba zárva,
fájó fagyhalálba´
örök maradok.

Izzó reflektorfény csusszan
a kőkemény vízen,
bűntelen vagyok,
bűnösségem az égbe üzen.

Az ÉNből építek templomot,
filmvászonból homlokzatot.
Jégvásznon át nézem az álmom,
talán a szalag végét várom?

Hatodik sor közepe,
ide szól a jegyem,
… tizenöt, tizenhat, tizenhét…
három kereszt
-Bocsánat, szabad ez a hely?-
ide is már más feszült fel!

Itt sincs többé helyem,
nekem.